Váradi Krisztina
Halászni tilos
Jó tanács az újévre
Lassan döcög már az idő,
érkezik az Újesztendő.
Halkan kopog, kattan a zár,
ajtó tárul, belép hozzánk.
Csendben köszön, még idegen,
ismerkedni meg kell vele.
Köszöntsük hát szeretettel,
ne törjünk pálcát felette.
Várjunk vele még egy kicsit,
hátha egyszer idekacsint.
Mosolyával elbűvöljön,
bizalommal, hogy betöltsön.
Sok mindent hozott magával,
fogadd el hát te is bátran:
Az egészséget, mely nagyon jó,
a családot, mely átkarol,
a békés otthont, mely hazavár,
a szerelmet, mely csókra vár,
A terveket, mit lelked sző,
a biztatást, hogy légy erős,
a két kezet, mely tettre kész,
a lábakat, mik visznek még,
a szemekben a ragyogást,
a szavak édes zsongását.
A szívet, mely bent dobban még,
az ölelés lágy melegét,
a könnyeket, mit öröm hoz,
a víg kacajt, mely szárnyat bont,
a hitet, mely végig kitart,
az éneket, szívből fakad.
Fogadd el hát, vedd el bátran,
neked hozta, bőven árad.
Indulj még most, lépj hát felé,
nyújtsd ki kezed minden jóért.
Hisz életednek célja az,
legyél ez évben boldogabb!
Indulj, menj és vissza ne nézz,
ne fájjon szíved elmúlt percekért!
Engedd el, mihez láncol a múlt,
hadd vigyék messzire a hullámok.
S ha gondolatod néha oly botor,
hogy az Emlékek tavához elsodor
és arra kér, hogy vesd ki a hálód,
és hozd vissza a múltból, mi rossz és fájó,
fordulj meg és csak előre nézz,
ott vár az új, mi jó és szép!
Az útjelző táblán az van ott:
Vigyázz, mert a tóban halászni tilos!
Halászni tilos
Jó tanács az újévre
Lassan döcög már az idő,
érkezik az Újesztendő.
Halkan kopog, kattan a zár,
ajtó tárul, belép hozzánk.
Csendben köszön, még idegen,
ismerkedni meg kell vele.
Köszöntsük hát szeretettel,
ne törjünk pálcát felette.
Várjunk vele még egy kicsit,
hátha egyszer idekacsint.
Mosolyával elbűvöljön,
bizalommal, hogy betöltsön.
Sok mindent hozott magával,
fogadd el hát te is bátran:
Az egészséget, mely nagyon jó,
a családot, mely átkarol,
a békés otthont, mely hazavár,
a szerelmet, mely csókra vár,
A terveket, mit lelked sző,
a biztatást, hogy légy erős,
a két kezet, mely tettre kész,
a lábakat, mik visznek még,
a szemekben a ragyogást,
a szavak édes zsongását.
A szívet, mely bent dobban még,
az ölelés lágy melegét,
a könnyeket, mit öröm hoz,
a víg kacajt, mely szárnyat bont,
a hitet, mely végig kitart,
az éneket, szívből fakad.
Fogadd el hát, vedd el bátran,
neked hozta, bőven árad.
Indulj még most, lépj hát felé,
nyújtsd ki kezed minden jóért.
Hisz életednek célja az,
legyél ez évben boldogabb!
Indulj, menj és vissza ne nézz,
ne fájjon szíved elmúlt percekért!
Engedd el, mihez láncol a múlt,
hadd vigyék messzire a hullámok.
S ha gondolatod néha oly botor,
hogy az Emlékek tavához elsodor
és arra kér, hogy vesd ki a hálód,
és hozd vissza a múltból, mi rossz és fájó,
fordulj meg és csak előre nézz,
ott vár az új, mi jó és szép!
Az útjelző táblán az van ott:
Vigyázz, mert a tóban halászni tilos!
